Dühöngő fúriák

Takeshi ​Kovacs hazatért.

Újra Harlan Világán jár – egy óceánbolygón, amelynek öt százaléknyi szárazföldjét veszélyes és megjósolhatatlan mozgású tengerek veszik körül, ha pedig az ember egy helikopternél bonyolultabb járművön próbál az időjárás viszontagságai fölé kerülni, a marslakók itt hagyott orbitáljai perzselnék le az égről.

De nem csak a tengeren és az égen várakozik a halál. Odalent, a Kossuth trópusi tengerpartjaitól és mocsaraitól Új Hokkaidó jeges és gyilkos gépekkel fertőzött pusztaságáig, a quellista forradalom nehezen kicsikart eredményeit lassan kezdik újra felszámolni. Az Első Családok, a Cégek és a jakuzák mindenre rátették már a kezüket.

Kovacs elveszített szerelme miatti engesztelhetetlen büntetőhadjárata megakad, amikor Harlan Világának és saját, erőszakos múltjának szellemei megjelennek, hogy egy politikai intrikákkal, technológiai rejtélyekkel teli örvénybe húzzák. Quellcrist Falconer állítólag visszatért a halálból, és az Első Családok egy fiatal, kegyetlen Küldöttet mozgósítanak a levadászására. A Küldöttet Kovacsnak hívják, kétszáz évig várt eltárolva, és nem hajlandó megosztani újonnan visszanyert létezését saját idősebb, bűnözővé vált, kiégett önmagával.

Gengszterek, fejvadászok, vallási fanatikusok és nagy reményeket tápláló forradalmárok – mindannyian akcióra vágynak, Kovacsnak pedig csak lassan áll össze a kép. Az egyre gyorsabban elszabaduló káosz közepén csak egy valami biztos: az egyik Takeshi Kovacs nevű embernek valamikor meg kell halnia.