Antianyag blues

eköszöntött a nyár Niflheimen. Nőnek a zuzmók, a hatszárnyú
denevérizék épp kirajzanak, Mickey Barnes pedig meglepő módon
még életben van – javarészt annak köszönhetően, hogy a kolónia
parancsnoka abban a hitben él, hogy kúszómászó szomszédaiknál
van az antianyagbombájuk, és csak Mickey tartja vissza őket a
bevetésétől. Valójában viszont Mickey már csak egy egyszerű
telepes, aki a reaktormag helyett nyúlketreceket takarít. Nem érzi
rossznak az életét.
De hamarosan minden el fog romlani.
Most még meleg van, de közeleg a tél, és a kolóniát fűtő antianyag
fogytán van, ezért a parancsnok vissza akarja szerezni a bombáját.
Ha Mickey hajlandó elvégezni a küldetést, kockára teszi vele az
egyetlen biztosítékot, ami eddig életben tartotta. Ha nem vállalja el,
talán az egész kolóniát halálra ítéli. Eközben a kúszómászóknak is
megvannak a saját problémáik, ezért nem hajlandóak csak úgy
visszaadni a bombát. Mickey így ismét két faj sorsát tartja a
kezében, és ha nem jár sikerrel, minden véget ér számára.