Részletek
Én vagyok a Mészáros:
A harminckettedik évezredben járunk, a Birodalomban béke uralkodik. A Káoszt szolgáló Áruló Légiók tettei távoli emlékek csupán, az emberiséget régóta gyötrő, megannyi idegen fajt pedig féken tartják az űrgárdisták. Mikor az egyik ilyen xeno faj ellen indított irtóhadjárat során nagy erőket vonnak össze Ardamantua világára, a Birodalmi Öklök több mint ezer év után először hagyják el a Terra falait. Ekkor azonban egy másik, még veszedelmesebb ellenség sújt le, s lehet, hogy még Rogal Dorn hősies fiai is tehetetlennek bizonyulnak vele szemben.
A Bestia felemelkedett… és hatalmas.
Ragadozó és préda:
Több évszázadnyi béke után az Impériumban kitör a pánik, ahogy a minden irányból közeledő orkok fenyegetni kezdik az emberlakta világokat. A megállíthatatlan vad áradatként özönlő, gyilkos zöldbőrűek támadó holdjai sosem látott erejű gravitációs fegyvereik segítségével egyik bolygót a másik után rombolják porig. Az ősi Terrán a Birodalom Nagyurait már a fenyegetés puszta méretei is cselekvőképtelenné teszik, így elmaradnak a megfelelő válaszlépések. Mikor egész Űrgárdista káptalanoknak vész nyoma, vagy pusztulnak ki az utolsó szálig, vajon lesz-e bárkinek elég ereje és akarata, hogy megmentse az Impériumot?
A Császár megköveteli:
Miközben az orkok feltartóztathatatlanul száguldanak a Terra felé, romba döntve az útjukba eső világokat, a Birodalom polgárainak szívét egyre szorosabb marokra fogja a kétségbeesés. A nagyurak a zöldbőrűek áradatával mit sem törődve próbálják bizonyítani, hogy a győzelem igenis lehetséges. A Haditengerészet hatalmas flottát von össze azzal a céllal, hogy végzetes csapást mérjenek az ellenség által uralt űrben található Sanctus Kikötő körül gyülekező orkokra. Ám amikor az armada megérkezik célpontjához, masszív túlerővel és kedvezőtlen stratégiai helyzettel találja szembe magát. Vajon képes-e felülkerekedni az emberi lelemény és a hit az ellenségen, amikor minden ellenük szól?
Az utolsó fal:
Hiába az Impérium minden erőfeszítése, amellyel megpróbálták megfékezni az emberiség által uralt űrben fertőzésként terjedő ork inváziót, a Terra fölött most mégis egy ork támadó hold lebeg. Miközben az égitest árnya a Birodalmi Palotára vetül, a rettegő emberek lázongó hordákba verődve tombolnak az utcákon. A nagyurak végül útnak indítják a Proletárok Hadjáratát, amelytől azt remélik, elpusztítja az idegen förtelmet. Ezernyi kisebb és nagyobb hajó indul útnak, fedélzetükön milliárdnyi lelkes önkéntessel, akik szinte égnek a vágytól, hogy az orkok küszöbén folytassák a háborút. A földet érést követően felcsillan a remény, hogy a támadás akár még sikerrel is járhat, ám az orkok válasza sem késik soká…
Trónvilág:
Az Impérium helyzete soha nem volt még ennyire kilátástalan – egy ork támadó hold függ a Terra felett és orkok portyáznak az emberlakta űrben. A helyzet még rosszabbra fordul, amikor eldák törnek be a Birodalmi Palota szívébe, hogy az emberiséget kétfrontos védekezésre kényszerítsék. Noha úgy tűnik, semmi sem állíthatja meg az orkokat – sem a puszta erő, tudomány, vagy hit – egy váratlan szövetség az űr egy távoli szegletében felfedi az első reménysugarat, hogyan is győzzék le a zöldbőrűeket. Az Adeptus Astartes egy szinte lehetetlen feladattal néz szembe, az orkoktól hemzsegő galaxison keresztül vissza kell juttatniuk a felfedezés hírét a Terrára.
A hosszú háború visszhangjai:
A folyamatos ork inváziótól megbénult a birodalmi űr, a Terra nagyurai mégis folytatják egymás közti csatározásaikat. Végül a Magastanács irányába türelmét vesztő Koorland – a Birodalmi Öklök utolsó túlélője – megfosztja hatalmától a Főparancsnokot és átveszi az irányítást. Ezalatt a Példás Öklöket arra kényszerítik a körülmények, hogy együtt harcoljanak a Vasharcosokkal. De hová vezet majd ez a szövetség – és meg lehet-e egyáltalán bízni az áruló légióban?
Vulkan nyomában:
A Birodalom belülről tépi szét magát, miközben továbbra is tehetetlen az ork előrenyomulással szemben. Mikor az Adeptus Mechanicus felfedi a zöldbőrűek támadásainak eredetét, az Adeptus Astartes elkezdi összevonni erőit egy totális ellentámadáshoz az ellenség otthonvilágán. Ám az Impérium erőinek szüksége van egy vezetőre, egy legendás hősre, aki utat mutat nekik – egy primarchára. Eközben a Caldera nevű bolygón egy hatalmas, páncélos harcos küzd fáradhatatlanul az orkok ellen – ő lehet a megmentő, akire a Birodalomnak szüksége van?
A Bestiának pusztulnia kell
A Birodalom a pusztulás szélére sodródott a soha nem látott léptékű ork invázió nyomán. A támadókra mért válaszcsapások hatástalannak bizonyulnak – minden megsemmisített ork flotta helyébe öt másik tűnik fel. Az egyetlen megoldást az ork hadúr, a Hatalmas Bestia legyőzése jelentené, hisz vezérük pusztulásával a zöldbőrűek birodalma bizonyosan káoszba és belharcokba fullad. Koorland legfőbb parancsnok hatalmas támadó flottát állít össze, ám mikor megérkeznek az orkok otthonvilágára, a birodalmi erők felfedezik, hogy katasztrofálisan alábecsülték ellenségük erejét és találékonyságát.
Halálőrség:
A kísérlet, hogy levadásszák és elpusztítsák az orkok vezetőjét, katasztrófával végződött. A Birodalom még nem heverte ki szeretett hőseinek elvesztését, és az emberiség hadereje is a korábbi töredékére zsugorodott. Koorland kénytelen volt beismerni, hogy a puszta erő nem megoldás, de mégis, hogyan máshogyan harcolhatnának az orkok ellen? Végül radikális lépésre szánja el magát, létrehoz egy kis létszámú, vegyes Adeptus Astartes káptalanokból álló egységet – kompakt csapatokat, amelyek gyorsan és keményen, halálos pontossággal csapnak le az ellenségre.A gyász feketéjére festett páncéljukkal az új csapatokat hamarosan Halálőrségként kezdik emlegetni. Koorland szándéka vajon elég lesz, hogy fenntartsa az egyensúlyt, vagy a Birodalom meg kell, hogy ismerje az orkokkal szembeni vereség egy újabb formáját?
Dorn utolsó fia:
Ahogy az ork fenyegetés végigdúlja a galaxist, a Birodalom a legsötétebb óráival néz szembe. A fl ottája romokban hever, seregei elpusztultak – köztük a nemes Birodalmi Öklök is – és még a mítoszok egy primarchája is elbukott a Bestiával szemben. Amint a puszta erő csődöt mond, Koorland az erőforrásait egy elkeseredett taktikára áldozza a zöldbőrűekkel szemben. Az utolsó reménysugár a vitatott Halálőrség és a Csend Nővéreinek egy pontos csapása az ork birodalom szívére. Ahogy a helyzet még rosszabbra fordul, Koorland szimbólummá kell, hogy váljon, Dorn utolsó fiává, vagy az emberiség elkárhozik.
Ullanor árnyéka:
Ha az orkok megsemmisítésére indított utolsó, kétségbeesett offenzíva kudarcot vall, az az emberiség végét jelenti.
Az Impérium erőfeszítései a zöldbőrű fenyegetéssel szemben látszólag az első pillanattól kezdve kudarcra vannak ítélve. Az idegenek diadala és az emberiség végső pusztulása csak idő kérdése. Ám még nincs minden veszve – a Birodalmi Öklök Káptalana újjáéledt hamvaiból, és a Csend Nővérei sem tűntek el végleg. Az űrgárdisták még egyszer utoljára az Ullanor ellen vonulnak az Adeptus Mechanicus tudásának és seregeinek teljes támogatásával. Ezúttal nincs visszavonulás, sem megadás. Vagy győznek... vagy mind odavesznek.
Tisztogatás:
Ármány és orgyilkosság a sorozat záró kötetében.
Az Impérium az esélyek dacára győzelmet aratott. Az orkokat legyőzték, és a Hatalmas Bestia sincs többé. Az emberiség galaxisszerte a megváltást és a rég várt békeidő beköszöntét ünnepli. A zöldbőrűek ellen vívott háború azonban alapjaiban rengette meg az Impériumot. Felszínre került a rothadás. Egy végtelenül hatalmas ember ekkor úgy határoz, hogy csak ő kínálhat megoldást a problémákra, és olyan pusztító megtorlásba kezd, melyre ezredévekkel később is rettegéssel tekintenek vissza. Az igazi ellenség eközben a csillagtalan éjszakában vár és figyel. A kortalan gonosz, mely nem kevesebbet akar, mint felzabálni a galaxis összes emberi lakójának lelkét.
