Finlay Donovan bedobja magát

Pasik. Pelusok. És persze pisztolygolyók.
Ki mondta, hogy az egyedülálló anyák nem tudnak
bulizni?
Finlay Donovan korábban is ült már nyakig a frászban
– elvégre egy személyben írónő és a gyerekeit egyedül
nevelő anyuka, aki számos hihetetlen oknál fogva
különös tehetséggel szed ki bármiből és bárhonnan
vérfoltokat –, de ilyennel még neki se volt eddig dolga.
Miután bébiszitter-bűntársával, Veróval „véletlenül”
legyaláztak egy szalonból „kölcsönvett” luxusautót,
miközben Finlay volt férjének életét mentették meg, az
orosz maffia gálánsan átvállalja a tartozásukat. És ezzel
Finlay a nevezett maffia adósává válik.
A börtöncellából is professzionálisan működő
maffiavezér, Feliks feladatot ad neki: egy bérgyilkost
kell megtalálnia, mielőtt még a rendőrség a nyomára
bukkanna. A gond csak az, hogy a bérgyilkos talán
maga is rendőr.
Tiszta szerencse, hogy Nick, a dögös zsaru éppen
ekkorra időzíti a civilek számára szervezett
rendőrakadémiai hetet, így Finlay és Vero itt találja
meg az ideális elvonulási lehetőséget Feliks és a
vészesen közelgő kéziratleadási határidő kettős
nyomása alól. Miközben úgy tesznek, mintha
elmerülnének a lőfegyveroktatás és helyszínelési
gyakorlatok – no meg a csábító nyomozóval végzett
testközeli anyaggyűjtés – szépségeiben, igazából tiszta
erőből azon vannak, hogy kiszimatolják, ki is a valódi
bűnöző, hogy ezzel megszabaduljanak a maffia
szorításából. És közben persze rutinosan kerülik el a
rájuk leselkedőket, Vero múltjának felbukkanó árnyait,
és birkóznak meg a szülői lét hétköznapi kihívásaival.